Nem messze Pozsonytól és nem messze Budapesttől a kilencvenes években létezett egy majdnem terrorállam: a magyar lakta Csallóközben a maffia volt az úr.
1999 márciusában tíz embert lőttek agyon fényes nappal a dunaszerdahelyi Fontána bárban. Jó eséllyel ez volt Európa legkíméletlenebb alvilági leszámolása, amelynek során a három gépfegyveres támadó a vidéket évekig rettegésben tartó Pápay-klán vezéreit végezte ki. A fegyveresek pár perc alatt 113 lövést adtak le, és ez a 113 lövés brutális világnak vetett véget Dunaszerdahelyen.
Brutális világnak, amely több száz ember életébe került, és amely brutális világnak a titkait még ma is folyamatban lévő bűnvádi eljárások próbálják felfedni.
No meg egy könyv.
Durica Katarina (ejtsd: „Gyurica”) regényében ennek a történetnek egy olyan részét dolgozta fel, amelyről ma sem nagyon beszélnek. Arról, mi történt a nőkkel. A nőkkel, akiket az utcáról hurcoltak el és így lettek csoportos nemi erőszak áldozataivá. A nőkkel, akiknek eltűnt a kedvesük. A nőkkel, akiknek megbecstelenítették lányait. A nőkkel, akiknek maffiózóvá lett az az “áldott jó” fiuk.
Bár regényről van szó, a szerző nem képzelt világot tár elénk: a könyvhöz sok interjút készített, amelyekben maguk az anyák, a lányok osztották meg vele történeteiket. Húsz évvel az elszenvedett borzalmak után.
A rendes lányok csendben sírnak. Ez annak a könyvnek a címe, amely az idén nyáron jelent meg Magyarországon. Ebben a podcastepizódban a szerzővel, Durica Katarinával beszélgetek a dunaszerdahelyi maffia női áldozatairól, a húsz évig tartó hallgatás okairól és arról is, ki volt a bűnszervezetben a starter, és miért fémjelez egy egész korszakot az a szó, hogy sustyáki.
Szeretnél egy jó könyvet az újságírásról?
Még akad pár példány *a podcast műsorvezetőjének* kézikönyvéből!
ELSŐ LEÜTÉS – A lényegre törő útmutató az írás és újságírás fortélyairól 420 nagyalakú oldalon.
Az interjúkészítésről szóló teljes fejezet INGYEN letölthető!
Részletek és könyvrendelés az Első leütés honlapján.
…ajánlom ezt az adást:
(A borítóképen: Durica Katarina egy dunaszerdahelyi panelház előtt / Fotó: Horen )
[0:05:47]
Ki volt asz a Pápay-klán? Hogyan volt képes terror alatt tartani egy egész országrészt?
[0:06:39]
Václav Havel amnesztiája, a hazakerülő bűnözők, Dunaszerdahely és környékének relatív jóléte. Védelmi pénzek.
[0:09:10]
A lakosság terrorizálása, a megkövetelt tisztelet.
[0:10:29]
A magyarok gyilkolták a magyarokat: a klán magyarokból állt. „Ezek a mieink voltak”: sokszor egy lakótelepi blokkban laktak az áldozatokkal.
[0:12:51]
Durica Katarina is Dunaszerdahely mellett nőtt fel – gyerekkori élmények a maffiáról.
[0:13:38]
Megbecsülni is nehéz, hány gyilkosság fűződik a bandához.
[0:15:04]
A maffia elfelejtett női áldozatai. Csoportos női erőszak: áldozathibáztatás és bagatellizálás. A hallgatás és a regényhez való anyaggyűjtés kezdete.
[0:17:23]
Durica Katarinát nem az elkövetők érdekelték, hanem az áldozatok.
[0:18:29]
Hogy került kapcsolatba Durica Katarina olyan nőkkel, akik hajlandóak voltak beszélni neki saját történetükről? Az első Facebook-üzenet.
[0:20:02]
Sokat segített az egyenesség és őszinteség.
[0:20:54]
Kik jöttek el Katarinához beszélni? Az áldozatok, akik kerek monológgal készültek a beszélgetésre.
[0:21:57]
Mind azt hitte, hogy története egyedi eset. Kiderült: ez tömeges jelenség.
[0:24:05]
A közösség nem tudta megvédeni őket, majd utána meg is bélyegezte ezeket a nőket.
[0:24:59]
Miért nem tudták megvédeni a nőket? A rendőrség érintettsége.
[0:26:02]
Milyen hatása volt a férfiakra az, hogy nem tudták megvédeni a nőket? Az alkohol, mint elfojtás és “megoldási képlet”.
[0:29:10]
Anyák, akik azt vették észre, hogy a fiúk egyszer csak maffiózó lett. Hogy számolnak el ők ezzel maguknak és a közösség felé? Az anyák hárítása.
[0:33:28]
Milyenek voltak azok az áldozatok, akikkel Durica Katarina találkozott? Látszott-e rajtuk a régi trauma? A lelki és a tényleges meddőség az erőszak után.
[0:35:30]
A kibeszéletlenség és a mindennapos elfojtás.
[0:38:00]
A „mit szólnak majd?” kisvárosi, falusi közege mint a tabusítást elősegítő környezet.
[0:41:14]
Beszédes szlovák jövevényszavak vagy helyi magyarok által használt kifejezések a regényben: mi báger, a sustyáki, a suter, a starter?
[0:46:32]
A magyarok kettős kisebbségi léte: mint nyelvi kisebbség és mint a legyűrt kisemberek közössége.
[0:49:23]
A Pápay-klán uralmának vége, a maffia vezérkarának lemészárlása. Az eset a helyiek emlékezetében. A rengeteg teória arról, kik lehettek az elkövetők.
[0:52:49]
Katarina tanulmányai, művészettörténészi végzettsége.
[0:54:01]
Éjszakai mozitakarítás az USA-ban.
[0:54:23]
Idegenvezetői munka Egyiptomban – éveken át, az egyetemi tanulmányok alatt.
[0:56:26]
Katarina korábbi regénye ezeknek az éveknek a hatására születik: Szökés Egyiptomba – könyv a női szexturizmusról.
[0:57:52]
Az otthon lestrapált, elhanyagolt nők a kuncsaftok, az egyiptomi, tunéziai üdülőhelyeken erre szakosodott „Ahmedek” és „Mohamedek” várják őket. Nem csak szexre, a románcra is vágynak.
[1:00:24]
Volt olyan nő, aki két évig spórolt, hogy két hétig ő legyen a királynő egy ilyen helyen.
[1:01:34]
Ezeket a férfiakat „Schengen-harcosoknak” is nevezik, mert nagyon sok fiú célja az, hogy bejussanak Európába.
[1:03:00]
A Rendes lányok csendben sírnak című regány fogadtatása Dunaszerdahelyen. A Siker és szeretetfürdő ellenére csönd: kérdések nélküli író-olvasó találkozó.
[1:05:40]
Lesz-e folytatás?
[1:07:53]
A csend, a tanácstalanság, a védekezésre való képtelenség történelmi okai: a nemzethez, a valláshoz való viszony megtépázottsága a felvidéki magyarság közösségeiben.
[1:10:02]
Miért nem riportkönyvként született meg ez a mű? Miért regényként?
[1:11:17]
A regény megírásának lelki nehézségei. („Rémálmaim voltak éjszaka.”)
[1:13:38]
Katarina szerint ha elkezdünk erről a történetről, regényről beszélni, az már előrelépés lesz, már elindult valami a könyv nyomán.
[1:15:21]
Miért az lett a könyv címe, hogy A rendes lányok csendben sírnak?